Mióta dolgozom, mindig nagy figyelemmel néztem a főnökeimet. Szerettem volna ellesni tőlük, minek köszönhetik, hogy ott tartanak, ahol. Volt, akinél ezt sikerült megfejtenem és sokat tanultam tőlük, de akadt olyan is, aki számomra teljesen érthetetlen módon lett vezető. Persze tőlük is sokat tanultam, legfőképpen azt, hogy mit ne tegyek hasonló helyzetben.

Az évek eliszkoltak és egyszer csak egy nagyvállalat vezetői székében találtam magamat. Más az, ha második, harmadik ember vagyok a cégnél, mint amikor enyém az összes felelősség. Akkor megváltoznak a dolgok.

A kollégákat jól ismertem, de tudtam azt, hogy főnökként másképpen viszonyulnak hozzám, a bizalom egy részükkel megmaradt, de valahogy már nem láttam bele az egymás közötti, néha titkos kapcsolataikba. A seggnyalókban nem bízhattam meg, hiszen ők úgyis azt mondják, amit hallani akarok. A sunyi, rosszindulatú emberek kötekedéseiből, bármennyire  furcsa is, sokat lehet tanulni, de a velük való viaskodás időt és energiát vesz el. Ráadásul a cégen belül egy elég erős érdekcsoport tagjai, valaki teljesen mást szerettek volna látni ezen a poszton.

Szövetségest kellett találnom, akiben feltétel nélkül megbízhatom. A választásom Évire esett, a titkárnőre. Évi harmincas, elvált, csinos nő, aki évek óta a cégnél dolgozik, mindenkit ismer és őt is mindenki ismeri. Mivel ő már az előző cégvezető titkárnője volt, félt hogy én nem tartok rá igényt. Nagyon is tartottam. Először is érdekeltté kellett tennem abban, hogy a bizalom közöttünk kölcsönös legyen. A konspirációs beszélgetés a lakásomon zajlott, kakukkfüves nyulat készítettem és a teraszon terítettem meg. Pillanatokon belül meg tudtunk egyezni, ami nem is csoda, mivel egy nagyon szép fizetésemelést és év végi bónuszt helyeztem neki kilátásba. Aztán pezsgőt ittunk és néztük a hajókat a Dunán a kora őszi, búcsúzó nap fényében.

Azóta nem csak ennek a cégnek az ügyeit intézi, hanem a saját vállalkozásomban felmerülő feladatokat is ellátja.  Belelát az összes levelezésembe, ha alá kell valamit írni, amíg nem vagyok az irodában, ő megteszi, mert  tökéletesen másolja az aláírásomat. Néha kicsit túl is lő a célon; egyszer, míg én egy megbeszélésen voltam, ő lebeszélt nekem sms - ben egy randevút az éppen kiszemelt hölggyel. Mikor végeztem a tárgyalással, ott fogadott egy kis cetli, amin a lány kedvenc virága, édessége, ruha márkája szerepelt. Ja, és Évi aznapra vacsorát beszélt meg vele egy Michelin - csillagos étterembe... Este a hölgy a Costesben nem győzte hangsúlyozni, hogy már az üzeneteimből is látszott, hogy mennyire figyelmes férfi vagyok, aki manapság nagyon ritka. Persze ilyen előzmények után nem csoda, hogy az este hátra levő része már a lakásomon zajlott.

Évi pontosan tudja, ha már több mint egy órája van valaki nálam, akkor be kell jönnie és fontoskodó arccal mondania kell, hogy keres az államtitkár/polgármester/cégvezető (megfelelő rész aláhúzandó). Egy óránál tovább nem tudok egy helyben ülni és különben sem szeretem, ha valaki elidőzik nálam. Egy óra után kikapcsol az agyam, elkalandoznak a gondolataim, pillanatokra térek csak vissza a valóságba, ahol olyan mondatfoszlányokat kapok el, hogy új SAP belépőkód, bértömeg, adózás előtti eredmény és hasonló  kifejezések. Természetesen, ha valami miatt másnaposan érkeznék munkába, akkor ez az egy óra fél órára redukálódik.

A bizalom mára ott tart, hogy a legnagyobb döntések előtt kikérem a véleményét és már az is előfordult, hogy nem értettünk egyet, de végül meggyőzött az igazáról. A megállapodásunknak köszönhetően a cégen belüli összes pletyka, belső elégedetlenség, erőviszonyok alakulása eljut hozzám.

És nem, nem tartok attól, hogy bármikor is ellenem fordul vagy kihasználja a helyzetet, mert a megegyezésünk felrúgása neki jóval nagyobb károkkal járna.