Kicsi Bé már évek óta kefélgette Verát, aki amúgy Ivánnak volt a barátnője, de, hát Iván már nagyon régóta egy ujjal sem nyúlt a lányhoz. Hetente egyszer - kétszer találkoztak Kicsi Bénél, beszélgettek, ettek valamit, aztán jött az aktus, de ha Kicsi Bének úgy tartotta kedve, akkor csak egy pipa volt. Verának mindegy volt hol, a lényeg, hogy Kicsi Bé, valahol benne legyen. Kicsi Bét egy idő után elkezdte foglalkoztatni, vajon Iván, hol és hogyan éli ki ez irányú vágyait. Mikor felvetette Verának, hogy szívesen kinyomozza, van - e Ivánnak csaja vagy, ha esetleg a másság talaján áll, van - e faszija, a lány mindig elutasító volt, hogy őt ez nem érdekli. Szerinte nincs senkije, hanem pornófilmekre veri a faszát és ez tökéletesen kielégíti őt. Kicsi Bét ez a válasz nem nyugtatta meg és elhatározta, hogy mégiscsak utána jár a dolgoknak. Nem kellett volna.
Természetesen Kicsi Bé ördögi tervéből én sem maradhattam ki. Azt tudtuk, hogy Iván minden csütörtök este eljár a barátaival pingpongozni, ami éjszakába nyúlóan tart. Kicsi Bé úgy gondolta, hogy egy ilyen alkalommal meglessük a srácot, hova is megy.
A következő csütörtökön már 17 órakor a budai agglomeráció egy felkapott településének elegáns utcájában parkoltunk, nem messze a háztól, ahol Vera és Iván lakott. Egy amerikai nyomozós filmben éreztük magunkat a megfigyelés alatt, még pizzát is vittünk, nehogy éhen haljunk a nagy leskelődésben. 19 óra előtt pár perccel elkezdett komótosan kinyílni a kocsikijáró kapuja és szép lassan kigördült rajta, Iván hófehér Volvo XC 60 - asa. Nem volt egyszerű követni őt, a városba vezető úton néha 160 km/h fölött ment és a többi közlekedési szabályt is elég nagyvonalúan kezelte. Egy belvárosi utcában álltunk meg. Mivel egyikünket sem ismert, ezért minden további nélkül tudtuk őt gyalogosan is követni. Egy elég furcsa, számunkra ismeretlen bárba tért be, hosszú lépcsőn kellett lemennünk, halk, igényes zene szólt, a félhomályban pár ember italozgatott, de az előkészületekből látszott, hogy nagy buli lesz este. Ivánt két, színes hajú, nem éppen KDNP szavazóra emlékeztető férfi köszöntötte. Egy hosszú asztalnál ültek, látszott, hogy várnak még másokat is. Kicsi Bé sört ivott, mivel én vezettem, ezért maradtam a kólánál. Ahogy telt az idő, egyre többen lettek, az arcokból és viselkedésekből ítélve nem csodálkoztunk, hogy ezt a helyet mi nem ismerjük. Az egyértelmű volt, hogy Iván nem pingpongozni jár csütörtökönként, de azt egyelőre nem tudtuk megfejteni, hogy itt miért van, mert a kedélyes beszélgetésen kívül mást nemigen csinált. Egyszer csak felállt és elindult a vécé felé, ahova egy lépcsőn kellett lemenni. Talán már fél órát is távol volt, amikor Kicsi Bé megjegyezte, hogy kizárt dolog, hogy ennyi ideig a vécén lenne. Lementünk mi is a lépcsőn, benéztünk a vécébe és Iván tényleg nem volt ott. A félhomályban észre vettük, hogy a vécéajtók mellet van egy harmadik, jelöletlen ajtó is. Nyitva volt, egy elég büdös, kékes fénnyel megvilágított előszoba szerűségbe léptünk be. Az én belső hangom jelezte, hogy itt pillanatokon belül valami nagyon szokatlant fogok látni, de Kicsi Bé tántoríthatatlanul ment előre. Az egyik ajtón benyitottunk, a szobába két férfi kefélt, nem zavartatva magukat, hogy nézzük őket. A rossz érzésem kezdett erősödni, annál is inkább, mert az egész helyiségben őrült bűz volt. A szag nyomára hamarosan rá is bukkantunk: a következő ajtón benyitva az a látvány tárult elénk, hogy Iván tök meztelenül, négykézláb, szarral bekent testtel egy vödörből szart eszik, miközben egy bőrszerelésben lévő, megállapíthatatlan nemű ember, a derekára erősített óriási műfasszal kúrja.
Kicsi Bével szó nélkül, sietősen távoztunk a bárból, az utcán megkérdezte, hogy szerintem elmondja - e ezt Verának? Azt csinálsz, amit akarsz, vágtam rá.
Szótlanul ültünk az autóban, miközben vittem haza Kicsi Bét. A háza előtt kitettem, az óra 0 óra 2 percet mutatott és a rádióból a Forever Young szólt.
