Úgy rendeztük be a mi kis életünket, hogy a kereskedelmi televíziókból ömlő mocsok még véletlenül se szennyezze be, de sajnos a nyílászárók nem csukódtak rendesen, egy kis por beszűrődött és mire észbe kaptunk, már a saját magunk által kikényszerített emberkísérletben vettünk részt.

A repülőgép már közel fél órája turbulens légáramlatban repült az Atlanti - óceán felett. A kapitány megkérte az utaskísérőket, hogy ők is foglalják el a helyüket, mert az előrejelzés szerint a heves rázkódás erősödni fog. A gép nemcsak rázkódott, hanem meghatározhatatlan időközönként, hirtelen, jelentősen veszített a magasságából, majd ismét emelkedett. 

Tőlem balra bajuszos emberek ültek, jobbra fiatalok, bajusz nélkül. Az igazgatótanács elnöke szemben ült velünk, mellette a titkárnő, aki a jegyzőkönyvet vezette és Zoli bácsi, a tanácsadó. A legfiatalabb kezdte, az igazgatótanács elnöke rögtön közbeszólt. A legfiatalabb megakadt, kicsit gondolkozott és válaszolt. Folytatta tovább és mikor levitte a hangsúlyt, az igazgató tanács elnöke a mellette ülőre nézett, aki bele is fogott a mondandójába. Az igazgatótanács elnöke a második mondatnál leállította és azt mondta neki, hogy pénz, paripa mindig legyen. Elégedetten körbe nézett és engedte folytatni a mellettem ülőt. A hangját hallottam, de nem értettem, mit mond, mert a saját gondolataimmal voltam elfoglalva. 

Miután elolvastuk a teljes szöveget, magunkat az arcunkkal együtt a kezünkbe temetjük. A biztonság kedvéért ránézünk a naptárra, hátha mi hülyültünk meg. Nem. (Maradtunk a 21. században.) Aztán felállunk, megyünk pár kört, újra visszaülünk és elolvassuk még egyszer. Sajnos igaz, tényleg ez van leírva: "Veres András győri megyéspüspök szerint tudatlanság áll a lombikbébiprogram hátterében." A nagy gondolkodó itt nem áll meg, hanem egy héttel később, amikor már azt hihetnénk, hogy kiment belőle a tudatmódosító, ezt mondja: "a lombikbébiprogrammal az a probléma, hogy nem a férfi és a nő természetes kapcsolatában fogan meg az élet, ráadásul pluszmegfoganások is történnek mesterséges körülmények között. A többi embriót vagy lefagyasztják és félreteszik, vagy elpusztítják. A mesterséges megtermékenyítés nem elfogadható a Katolikus Egyház számára."

Akkor már Kicsi Bé legalább két hete nem jelentkezett, de ez nem lepett meg, mindig ezt csinálta, ha új csaja volt. Egy régi barátunk születésnapi bulijában jött össze Kingával, pontosabban már nem is a buliban, hanem utána, a Hiperkarma koncerten.  Kicsi Bé, még a számra is emlékezett, ami alatt megkérdezte Kingát, hogy inna - e vele egy Unicumot. Kinga viszkit kért. 

A minap felbukkant egy videó, amelyben a felületes néző számára az látszik, hogy a miniszterelnök úr vicceskedik, ami a Király személye körüli miniszter úrnak annyira tetszik, hogy kb. ötször biztosítja arról a miniszterelnök urat, hogy ez milyen jó poén. (A videóban nem látszik, de a leírás szerint a poén az, hogy Lázárt visszaadják Hódmezővásárhelynek.)

Egész fiatal korom óta igen nagy eséllyel ismerkedtem meg olyan nőkkel, akiknek a viselkedésük a kezdeti fellángolás után drasztikusan megváltozott, majd hamarosan a kapcsolat véget is ért. Mivel a viselkedésjegyek nagyon hasonlóak voltak, érdekelt a jelenség lelki oldala, ezért elkezdtem utána olvasni, és hamarosan világossá vált bennem, hogy a terepen szerzett tapasztalataim és a leírtak összhangban vannak. Jelen bejegyzésemben ezeket a hosszú évek alatt összegyűjtött tapasztalataimat szeretném megosztani, nem tudományos alapossággal, azokkal a férfiakkal, akik éppen egy ilyennel vannak kapcsolatban, meg persze azoknak is érdemes elolvasniuk, akik nem találkoztak még hasonlóval, hiszen ezek a nők köztünk élnek és bármelyik pillanatban lecsaphatnak.

Én nagyon féltem ettől az egésztől. Idestova 25 éve tartom rajta Lovasi András munkásságának ütőerén az ujjamat, ezért most is tudtam, hogy mire készül, aztán értesültem a darab bemutatásáról, de nem tudtam őt elképzelni kiszakítva a természetes közegéből, a koncertek spontán szövegeléséből, amelyben ő a legjobb.

Ott áll a srác a plakát előtt és éppen bejelent. Bejelenti, hogy a Fidelitas plakátkampányba kezd, és ők a milliárdosok orrára koppintanak. Sallert, kokit nem osztanak? Azt csak a főnöknek szabad Brüsszelben? Szótlanul nézzük ezt a csávót, Böröcz László a neve. Látszólag lehetett volna akár az évfolyamtársunk is az egyetemen. Oké nem az, aki miatt nem tudunk bemenni a kollégiumi szobába, mert bent keféli a legjobb csajokat, de mégis jóban lettünk volna vele, mert ott ült minden előadáson az első sorban és jegyzetelt. 

Örök kérdés, hogyha benne vagyunk valamiben vagy éppen benne szeretnénk lenni, de folyton jönnek a kudarcok, hol van a határ, ahol azt kell mondjuk, oké ennek így nincs értelme, hagyom inkább és belefogok másba. Az elmúlt hetekben, egymástól függetlenül két nagyon érdekes történettel találkoztam, hadd osszam most ezeket itt meg.