Visszatérve a külföldi ösztöndíjból, az egyetemi életet ott folytattam, ahol abbahagytam. Rengeteget buliztam, csajoztam és egy keveset előadásokra is jártam. Naphosszat lógtunk Kicsi Bé faterjának, Bandi bának a belvárosi bárjában. Hetente többször megfordult ott Adél, Kicsi Bé húszéves húga. Adélról tudni kell, hogy a természet gyönyörű külsővel áldotta meg és hozzá kapott még dupla annyi önbizalmat, aminek eredményeképpen áradt belőle a magabiztosság. Művelt volt és rendkívül intelligens. Minden egyben volt benne, hogy bármelyik hapsit egy pillanat alatt a ujja köré csavarja. Alig volt 19, amikor egy jómenő ügyvéd a családját hagyta ott érte, és amikor Adél két hónap múlva elhagyta, a férfi kis híján halálba gyógyszerezte magát. Kicsi Bé még évekkel előtte megesketett, hogy egy ujjal sem fogok a húgához nyúlni, ellenkező esetben az apja kidobó embereit fogja rám uszítani. Mit tehettem, megesküdtem. Ennek ellenére, Adél látványától mindig bűnös gondolatokkal telt meg az agyam.

Szombat este volt, az évfolyamtársakkal elég keményen nyomtuk a bittet az egyetemi kocsmában. A Quimby koncertnek nemrég lett  vége, a csajok azon halmaza, akik nem Kiss Tibit üldözték, félrészegen táncoltak és teli torokból üvöltötték, hogy "...kell egy rendszer, ami nem mozog és megígérte anyu is, hogy megkapod..." Kicsi Bé természetesen elvegyült a tömegben, majd egy jó fél óra múlva visszajött vigyorogva és mondta, hogy eléggé célegyenesbe érkezett egy csajjal, lassan lépnek is haza. Ok, mondtam én is megyek, csak még előtte iszom valamit és elindultam a pulthoz. Mikor kikértem a sörömet, a tekintetem találkozott egy szép barna szempárral, amelyekhez egy kedves, kis mosolygós száj is tartozott. A kérdésemre, hogy mit iszik vodkanarancs volt a válasz, de azért a sörömbe is beleivott. Eszternek hívták, másodéves volt, nemrég szakított a hapsijával és saját elmondása szerint felejteni jött le a koncertre. Jó, mondom, felejthetünk együtt is. Nemsokára Kicsi Bé lépett hozzánk és kérdezte, hogy mi mióta ismerjük egymást Eszterrel, mert ővele szeretett volna szép lassan haza menni. Eszter ekkor egy váratlant kérdezett, hogy volna e kedvünk hármasban haza menni. Kicsi Béékhez mentünk, a taxisofőr többször ránk szólt, hogy fejezzük be ezt az erkölcstelen viselkedést a hátsó ülésen. 

A svábhegyi házból pazar kilátás nyílt a kivilágított parlamentre és az egész városra, amely remek hátterül szolgált ahhoz, hogy Kicsi Bé előről makkoltassa én meg hátulról röfögtessem Esztert, aki ezt a mutatványt láthatóan nagyon élvezte. Már-már ennek a romantikus együttlétnek a végéhez közeledtünk, mondhatni robbanás közeli állapotban voltunk, amikor Adél tök részegen benyitott és azzal a mozdulattal felkapcsolta a villanyt. Kicsi Bének nagyon nagy szerencséje volt, hogy azonnal kikapta a farkát Eszter szájából, így elkerülte, hogy az ijedtségtől véletlenül leharapja neki. Kicsi Bé ágaskodó fasszal, ordítva zavarta ki a húgát és a biztonság kedvéért kulcsra zárta az ajtót. 

Reggel helyet cseréltünk Kicsi Bével, Eszteren.

Folyt köv.