Céltalanul bolyongtam a Libriben, amikor a krimik között rábukkantam a könyvre. Krimit már úgyis régen olvastam, ráadásul magyar krimit még soha. Itt az idő ezt bepótolni, gondoltam magamban, és már vittem is a könyvet a pénztárhoz.
Az iró nem sok előjátékot hagy, gyakorlatilag rögtön egy gyilkosság tanúi vagyunk. Jó kis kezdés, de valami nem stimmel, és máris lapozok vissza. Igazam volt: a gyilkos egy ötemeletes házba ment be ölni, de másnap ez a ház már csak háromemeletes, amikor a rendőrök helyszíneltek. (Oké, tudom, van balladai homály, nem tartozik közvetlenül a történethez, hogy az éjjel lebontottak két szintet.) Nem kezdtem volna ezzel, de sajnos a regény tele van ehhez hasonló hibákkal, amelyek pont a nagy számuk miatt elég zavaróan hatnak.
A szereplők bemutatása közben megvilágosodik bennünk, hogy a regény írója skandináv krimiken szocializálódott, gyakorlatilag az elolvasott könyvek alapján rakta össze a történetet és adoptálta a pesti utcákra. Van egy alkoholista, kábítószeres nyomozó (Benett), aki a gyilkosságok kezdetén érkezik haza Mexikóból, ahol az elmúlt egy évet töltötte, miután felderített egy brutális gyilkosságsorozatot, amely során az egyik kollégáját elveszítette. (Khm, tudom, fikázás, (szőrszálhasogatás), de ha hősünk Mexikóból jön haza párizsi átszállással, akkor, miért Lufthansával jön? Legközelebb jöjjön vagy AIR FRANCE - szal, vagy ha Lufthansával jön, akkor szálljon át Frankfurtban.) Természetesen kell lennie egy fiatal lánynak is (Eszter) a nyomozó csoportban, aki gyengéd érzelmeket táplál a tőle jóval idősebb, rosszéletű nyomozó iránt. A nyomozó csapat tagja még Konrád, az országos rendőrfőkapitány és mindenféleképpen kell lenni egy ellenszenves karakternek, ő Wágner, akinek jó politikai kapcsolatai vannak.
A történet lényege, hogy egy sorozatgyilkos fiatal nőket öl meg, aztán levágja nekik valamelyik végtagjukat. A cselekvés egy másik szálon is fut (budapesti drogterjesztő maffia), de a két történés néha metszi egymást. Az első gyilkosság után a rendőrök napokig semmilyen nyomon nem tudnak elindulni, de aztán számomra teljesen érthetetlen módon a volt főiskolán bukkannak rá egy tanárra, aki több szempontból is gyanús. Persze aztán Benett kideríti, hogy rossz nyomon vannak, de ekkor már van három halott lány és minden jel arra mutat, hogy a gyilkos nem áll le. És közben jönnek sorra a kapkodásból, nem odafigyelésből, felületességből (megfelelő rész aláhúzandó) adódó hibák. A 119. oldalon, ahol először találkozik a két szál, Benett az ablakból néz le, és a "felkelő nap meleg sugarai megérintették a bőrét", pár sorral lejjebb már azt olvashatjuk, hogy "egy klasszikus délután...", pedig a cselekvésben csak pár perc telt el. A nyomozás során Benett a főiskola dékánjával/igazgatójával (először dékánként, aztán igazgatóként van aposztrofálva) randevúzik, viszont az író ebben a történetben nem lát nagy fantáziát, ezért el is dobja azt, mindenféle elvarrás nélkül. Ha már a főiskolánál tartunk, elég érdekes volt a 166. oldalon, hogy a katedrát, katedrálisnak nevezi az író. (Mi van???)
A mű címe miatt is már nagyon hamar ki lehet találni, hogy ki a gyilkos, ennek ellenére az író úr tesz még a történetbe pár csavart, ami tényleg izgalmassá teszi a regényt. A könyv utolsó egyharmadában a cselekvés felgyorsul, történik pár olyan dolog (pl. Eszterrel), amire nem számítunk, de sajnos ismét belefut az olvasó néhány érthetetlen hibába. A 347. oldalon Benett, teljesen belecsózva és bepiálva verekszik és az író úr mindenféle fizikai, biológiai törvény ellenére ezt írja: "...a reakcióideje a töredékére csökkent..." Eddig úgy tudtam, hogy a tudatmódosítókkal pont az a baj, hogy a reakcióidőt növelik, ezért nem javallott bebaszcsizva autót vezetni.
Összefoglalva az olvasottakat meg kell jegyeznünk, hogy Szántó Dániel ennyi erővel beléphetett volna a Fidelitas valamelyik alapszervezetébe és ott beszélhetne hülyeségeket, majd pedig pár év múlva szétlophatná a fél országot. Ő sok kortársával ellentétben inkább leült, és írt egy 380 oldalas regényt, amit nagyon jól tett, mert kellenek ezek az első könyves hibák ahhoz, hogy később tényleg egy nagyon jó kis krimit írjon, ahol már eredetibb történések is lesznek. Személy szerint drukkolok neki, és várom a könyv folytatását. Sok sikert, jó egészséget és egy tisztességes, precíz, pontos szerkesztőt kívánok Neki!
