Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Habzsolva az élet tortáját

Az ösztöndíj

2016. december 12. 16:38 - HJAxel

A nyár befejeződött, visszatértünk Pestre és Kicsi Bével bedobtuk magunkat az egyetemi életbe, mint Molnár Ferenc Nemecsek Ernőt. Hetente legalább háromszor buliztunk, ismerkedtünk. Anna többször szóvá tette, hogy ez neki nem tetszik, ezért néha visszavettünk Kicsi Bével, de sajnos sokszor inkább belehúztunk. Annával a kapcsolatunk olyan lett, mint az apály-dagály. Ennek ellenére egy jó hónap múlva meghívott magukhoz, hogy bemutasson a szüleinek. Egy Andrássy úti nagypolgári lakásba léptem be, a berendezés hűen tükrözte a tulajdonosok magas társadalmi státuszát. Édesapja egy nemzetközi cég gazdasági igazgatója, édesanyja gyermekorvos egy magánkórházban és mellette tanít az orvosin. Egy gimnazista húga és egy orvosnak készülő bátyja volt. A szülők kedvesen fogadtak, tegeződtünk és nem éreztették velem a szülői lenézést a lányuk udvarlójával szemben. 

Kicsi Bével továbbra sem bírtunk magunkkal, rengeteget buliztunk, volt, hogy napokig nem mentünk be az egyetemre. Évfolyamtársak jelentették, hogy Annát elég sokat látják Viktorral, a jóképű vidéki sráccal. Mikor Annánál rákérdeztem, ő nem tagadott, sőt be is vallotta, hogy már több is van köztük, mint sima évfolyamtársi kapcsolat. Axel, ezt nem kell, hogy érezd, ezt meg kell, hogy értsd; nem foglalkoztál velem, leszartad, amikor kértem, hogy többet legyünk együtt, ő legalább nagyon figyelmes velem, mondta és persze, hogy teljesen igaza volt. Egy egész világ omlott össze bennem, amikor napokkal később kézenfogva láttam őt Viktorral. Mikor Kicsi Bé látta, hogy ez most rendesen odabaszott nekem, megkérdezte, hogy mi lenne, ha az első év befejezése után egy évet külföldön járnánk egyetemre ösztöndíjjal. Így történt, hogy a második évet Kicsi Bé Londonban, én meg Münchenben kezdtem.

Elég hamar megismerkedtem Ulrikével, a nagyon szép berlini lánnyal, és mivel nem volt velem Kicsi Bé, akivel folyton egymást hajtottuk volna bele a hülyeségbe, gyorsan beilleszkedtem, ritkán buliztam, helyette inkább színházba, moziba jártunk és rendesen látogattam az előadásokat. Ennek az idilli állapotnak Kicsi Bé hívása vetett véget, aki közölte velem a telefonban, hogy mindenképpen látogassam őt meg Londonban, mert nagyszerű, új barátokra tett szert, akikkel én is jól fogom magamat érezni. Bandi bá, Kicsi Bé faterja pénzt nem kímélve egy londoni elit egyetemre íratta be egy évre a fiát, aki azonnal összehaverkodott Dimitríjjel egy igazi nehézsúlyú, orosz oligarcha fiával. A két kelet - európai privatizátor csemete azonnal megtalálták a közös hangot. Dimitríj faterja háromhetente magánrepülővel ment Moszkvából Londonba meglátogatni a fiát és ellenőrizni az ottani érdekeltségeit. Ott tartózkodása idején a Holland Park melletti házában lakott, természetesen a személyzet megfelelő mennyiségű vodkával, kábítószerrel és kurvával várta. Persze, Kicsi Bének nagyon tetszettek ezek a hatalmas tivornyák és félig beállva egyszer elmesélte Dimitríj faterjának, hogy az ő apja is a vagyona egy részét az olajból szerezte. Azt nem fejtette ki, hogy ez a tevékenység nem abból állt, hogy Szibériában van neki pár olaj - és gázmezője, hanem a szentesi vasútállomáson időnként kiszőkít 30 - 40 vagon gázolajat. 

Én nagy naivan Ulrikének is vettem repülőjegyet Londonba és már előre örültem, hogy milyen jó lesz az a pár nap. Nem egészen így lett. Kicsi Bé Dimitríjjel várt minket a Heathrow - n, és nem kellett nagy szakértelem, hogy azonnal észrevegyem, hogy mindketten erősen be vannak lecsózva. Kicsi Bé első érdeklődése azután irányult, hogy ezt a német kurvát, miért hoztam magammal, amikor itt is van elég. Ulrike szerencsére nem értette, de talán a hangsúlyból érezte, hogy ez nem az a kedves magyar vendégszeretet, amelyről oly sokat meséltem neki. Dimitríj kb. 190 cm magas volt és hihetetlen erős orosz akcentussal nyomta az angolt. Így utólag már nem tűnik jó ötletnek, hogy elfogadtuk Dimitríj meghívását, hogy nyugodtan alhatunk náluk, mert hely van bőven. Az apja este érkezett, nyolcfős kíséretével. A személyzet leste a kívánságaikat, Bollinger pezsgővel koccintottunk és megkezdődött az esti mulatság. Mikor a házban egyre több, a világ minden tájáról származó kurva jelent meg, Ulrike kezdett ideges lenni, majd, amikor Dimitríj faterja tök meztelenül elkezdte a kurvákat hajkurászni, felment a szobába. Mellőzve az est hátralevő részének fejtegetését, a lényeg az, hogy reggel egy levél várt az ágyam mellett Ulrikétől, amelyben leírta, hogy azonnal hazarepült és soha, de tényleg soha nem akar velem többet beszélni.

Visszatérve Münchenbe, tényleg nem állt velem szoba. Egyedül teltek az ösztöndíjam utolsó hónapjai és már nagyon vártam, hogy az újabb tanévet itthon kezdhessem. Kicsi Bé egészen a nyár végéig Londonban maradt, amikor is Dimitríjjel valamin (vagy pénzen, vagy nőn) nagyon csúnyán összevesztek, így teljesen felégetve az orosz szálat tért haza folytatni a tanulmányait.

Folyt köv. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://habzsolvaazelettortajat.blog.hu/api/trackback/id/tr3812040147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása