Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Habzsolva az élet tortáját

Semmi konferencia (Kritika, a Kiscsillag zenekar dalos színházáról)

2017. május 01. 20:55 - HJAxel

Én nagyon féltem ettől az egésztől. Idestova 25 éve tartom rajta Lovasi András munkásságának ütőerén az ujjamat, ezért most is tudtam, hogy mire készül, aztán értesültem a darab bemutatásáról, de nem tudtam őt elképzelni kiszakítva a természetes közegéből, a koncertek spontán szövegeléséből, amelyben ő a legjobb.

Lássuk be: a színház az egy teljesen más műfaj, ezért eldöntöttem, hogy nem nézem meg, mondván, ha nem tudom, nem fáj. (Mellékszál: Mikor még a Kispál és a borzzal kitalálták a csendes ülős koncerteket, egy művelődési házban néztem meg az egyik hangversenyüket. Akkoriban még simán lehetett a klubokban dohányozni, de természetesen a művházban ez tilos volt. Elkezdődött a koncert és fogalmam sem volt, hogy miért vagyok feszült, izzadtam és egyáltalán nem tudtam élvezni a koncertet. És aztán rájöttem; akkor láttam először Kispál Andrást úgy gitározni, hogy nem lógott cigi a szájából. Az előre - hátra dölő mozgás megvolt, de cigaretta nélkül teljesen elveszítette élvezhetőségét. Jöttek sorra a számok, de csak Kispál Andrást tudtam nézni, ahogy feszeng a cigi hiányában. Alig vártam, hogy vége legyen a koncertnek és kimehessek a levegőre. Ja, amúgy soha életemben nem dohányoztam, de a pécsi Santana nézése közben elvonási tüneteim lettek. Mellékszál vége.)

Nem csoda tehát, hogy ilyen sokkoló előzmények után végkép nem akartam megnézni a Semmi konferenciát. Aztán hirtelen felindulásból jegyet váltottam az "idei év utolsó budapesti előadására."

A kezdés előtt, jó öt perccel elfoglaltam a helyemet a MOM színháztermében. Később kellett volna. Történt ugyanis, hogy mögöttem egy hölgy nagyon bennfentesen sztorizgatott az ismerőseinek, úgy, hogy minden mondatában legalább kétszer kimondta Lovasi becenevét: Lovi. Ezzel is éreztette a hallgatóságában, hogy ő milyen közvetlen viszonyban van a nagy művésszel és b. nejével. A jegyárban eredetileg nem volt benne, de én már a darab kezdete előtt több bulvárújságynyi történettel gazdagabb voltam az ifjú párról. (Ha a Gyurcsányról mesélt volna ez a nő, akkor őt biztosan Fletóként emlegette volna.)

A Semmi konferencia arról szól, hogy van egy kisfiú, Péter (Lovasi András), akinek az anyukája (Péterfy Bori) folyton depressziós és a kérdésre, hogy mi a baj, azt válaszolja, hogy semmi. Péter elhatározza, hogy utána jár ennek a semminek és konferenciát szervez barátjával, Jónással (Leskovics Gábor) és segítségül hívják Jónás lepukkant barátait is. Számomra nem volt teljesen világos, hogy Lovasinak, miért kellett Péter bőrébe bújnia, ugyanezt elő lehet volna adni Andrásként is és akkor ettől, a szerencsére nem túlzásba vitt színészkedéstől is meg lehetett volna őt óvni. Főleg Péterfy Bori első megszólalása után volt világos, hogy ki a színész a színpadon. A művésznő színészi kvalitásai összehasonlíthatatlanul a fiúké fölött van. Leskovics Gábor hozza a tőle elvárt színvonalat, nem hadar, nem ripacskodik, nem akart önkényesen többet kihozni a szerepéből, mint amit a képességei engednek. A darab felépítése egyébként úgy néz ki, hogy a párbeszédek, monológok közben eljátszanak egy - egy számot, amelyeket az előadás második felében már a konferencia résztvevői énekelnek. Közülük a teljesség igénye nélkül ki kell emelnünk a polgármestert (Varga Líviusz), aki remekül mutatja be nekünk a korrupt politikust, miközben gátlástalanul beszél a semmiről. Oké, a megformálásban bőven kap segítséget, elég ha csak bekapcsolja a tévét. Meg kell még említenünk az űrhajóst (Falusi Mariann), aki nem csak a megjelenésével (konkrétan ráraktak egy fodrászatból elhozott hatalmas hajszárítót), de a hangjával is odabasz. Hihetetlen energiával töltötte meg a termet. 

A mű végére megismerjük Peti anyukájának viszonyát Jónással és Peti apukájával és rájövünk, hogy miért nem boldog az anyuka. Ha az alkotók célja nem is teljesen ez volt a tanulsággal kapcsolatban, de bennem újra kikristályosodott a régi bölcsesség, hogy addig ne minősítsünk senkit, ameddig nem ismerjük meg a történetét.

A tanulságon túl, hazafelé azon gondolkoztam, hogy a Kiscsillagot egy kicsit megint jobban szeretem, mint másfél órával előtte.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://habzsolvaazelettortajat.blog.hu/api/trackback/id/tr9812451955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása