Miután elolvastuk a teljes szöveget, magunkat az arcunkkal együtt a kezünkbe temetjük. A biztonság kedvéért ránézünk a naptárra, hátha mi hülyültünk meg. Nem. (Maradtunk a 21. században.) Aztán felállunk, megyünk pár kört, újra visszaülünk és elolvassuk még egyszer. Sajnos igaz, tényleg ez van leírva: "Veres András győri megyéspüspök szerint tudatlanság áll a lombikbébiprogram hátterében." A nagy gondolkodó itt nem áll meg, hanem egy héttel később, amikor már azt hihetnénk, hogy kiment belőle a tudatmódosító, ezt mondja: "a lombikbébiprogrammal az a probléma, hogy nem a férfi és a nő természetes kapcsolatában fogan meg az élet, ráadásul pluszmegfoganások is történnek mesterséges körülmények között. A többi embriót vagy lefagyasztják és félreteszik, vagy elpusztítják. A mesterséges megtermékenyítés nem elfogadható a Katolikus Egyház számára."

Ízlelgetjük a szót: pluszmegfoganások. Nem, kedves olvasó, most nem fogjuk felelősségre vonni a püspök urat, hogy az ő számtalan faszveréséből, horribile dictu, szopatásából/ilyen-olyan úton előtörő ejakulátimából (megfelelő rész aláhúzandó) meg nem született életekkel mi lesz. Inkább visszagondolunk gyermekkorunk hittanóráira, ahol a plébános úr a szeretetről és egymás elfogadásáról beszélt, hiszen a Jóisten mindannyiunkat a saját képmására teremtett.

A lombikbébiket nem a Jóisten teremtette? Őket a hittan órán majd Veres püspök úr hátra ülteti? Vagy mi lesz akkor, ha esetleg a lombikbébinek annak idején gyereke születik? 

Aztán, miután kitomboltuk magunkat ennek az elmebetegnek a mondatain, kimegyünk az udvarra, ahol a barátaink gyerekei játszanak, szám szerint tizenegyen. Látszólag egyformák, de mi tudjuk, hogy kettő közülük nem elfogadható a Katolikus Egyház számára, hiszen anyukájuk veleszületett betegsége miatt nem tudott természetes úton teherbe esni. Bűnt követtek el és lett egy szép családjuk.

Mindazonáltal, Jézus, hogyan fogant?